Szellemírtó és szakács egy személyben!
Az unalom a tetőfokra hág, a légy se száll, majd egy sötét gondolattól vezérelve, világos dolgokat festek és színeket fotózok, vagy valami ilyesmi.
Igazán költői lett, szerintem ezt még Petőfi is megirigyelné. Mindenesetre. Ma tényleg egy elég unalmas napom volt, az egészben csak annyi volt érdekes, hogy focistának néztek, mondván, hogy azok szoktak úgy futkosni mint én, a tűző napon. Ugyan kérem, én csak edzettem, attól még koránt sem titulálnám magam holmi focistának, inkább valami nagyobbnak, mondjuk szellemvadásznak. Jogos kérdéseim egyikét pedig ide csatolnám. Létezik egyáltalán szellemvadász? Mert ha igen akkor az nagyon frappáns munka lehet, eltekintve persze attól, hogy halálra rémülsz egy-egy kuncsaftod lakásába. De minden esetre eltudom magam képzelni egy hálóval, miközben az kiabálom, hogy : Gyertek az apához kicsi szellemek! ( De azt is valószínűnek tartom, hogy a szellemvadászat akadémián gyakorló órán sikítva rohanok ki a teremből, de ez már csak egy aprócska dolog, semmi komoly.)
Erről jut eszembe, voltaképp én kötényben, sütikkel is eltudom magam képzelni, csak annak a realitása egyenlő a nullával, de ez már egy mellékes dolog. Még mindig álmodozhatok arról, hogy egyszer megtanulok sütni és a konyhai is épségben marad. No, de ha tényleg a lényeget akarnám mondani, akkor most közölném, hogy ma fotóztam és készítettem pár képet színes dolgokról. Ez lett volna az első halandzsa mondatom értelme, nagyjából.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum